És ha mégsem az, akkor meg mi lehet a lényeg? Jó kérdés. A lényeg, hogy mi az, amitől boldogok vagyunk. A szingli léttől? Naná! De akkor miért ragaszkodunk úgy ahhoz az egy hímneműhöz ott, az ágyunk bal oldalán? Vagy inkább a társas lét az, ami boldoggá tesz? Talán lehet, hogy az. De akkor meg miért akarunk folyton kitörni?

A nevem Kerekes Linda. 35 éves "csinosnak mondott" nő vagyok. Bár sosem tudjuk meg, ki az,  aki mondta? J Na, jó, egy átbulizott éjszaka után nem hogy csinosnak nem mondott, de még csak átlagos sem. Idővel hozzá lehet szokni az arcához. Egy sikeres randi után? Sugárzó szépség.

Az önbizalom-hiányos időszakban. Ráncos, lottyadt fenekű, kiálló fogú, ronda. Magányosan, az öregek otthonában 40 évesen elpusztuló „vén csoroszlya”. A gúnynevem vagy inkább elhíresült becenevem „a magyar Keribredso”. Egy őszinte lány egy fonetikus-fanatikus név mögött, amit a kollégák akasztottak a nyakamba, s az ott is maradt. Rovatszerkesztő vagyok egy divatos női lapnál. Innen a ragadványnév, no meg viharos magánéletem miatt. Bár nem a budapesti elit szexuális szokásairól írok, de párkapcsolati témában kínosan őszinte vagyok. Pláne, hogy a lap hasábjain is a sajátommal vagyok elfoglalva. És cipőmán vagyok. Shoecoholic. Ezen kívül azonban száz más dologban térünk el. Nem vagyok gazdag (még) és nem járok taxival, s bár néha kocadohányzom, ettől még nem leszek nyújorki sztár, csupán a hazai égbolton tündöklő kiscsillag. 

Amúgy, szakmámat tekintve menő dizájner volnék, vagy mi. Legalább a pénz nem probléma. Már ha van. Ha nincs, jaj! Akkor festő szakmunkás és zugfirkász.

Pasik száma: 0

Udvarlók száma: 4-5

Ágybavinni akarók száma 2,5-3 milliárd között.

Barátnők: Zsuzsi és Lili. Szinglik? Mindkettő.

És hogy ki a szingli? A szingli az az állatfajta, aki önállóan tengeti az életét, körülrajongják a férfiak, de nem tud választani. Vagy körülrajongják a férfiak, tudna választani, de nem akar. Vagy senki sem legyeskedik körülötte, ezért kisminkeli magát és egy féktelen bulival kompenzál. Vagy egyik sem. Vagy mindegyik. A vérszingli soha nem volt férjnél. Én voltam, de az nem számít. Nem éreztem magamat annak, mert a férjem soha nem volt otthon.

Nem "Nyújork"-ban élek. Vidéki budapesti vagyok és a barátnőim is azok. Tudom, a hasonló a hasonlót vonzza, de engem valóban nem izgatnak az 1-2 éves gyerekkel gügyögő anyukák a parkokban. "Jaj, nézd már, de édes! Most állt fel és már szalad is! Bár, ha belegondolok, a pasik is ilyenek. Épp' hogy "felállt", már szalad is.

"Majd hívlak!" - persze!

Az anyám ősfeminista - 40 éve férjnél! "Nem kell hozzámenni! Nem kötelező!" Vicces ez az ő szájából. De most tényleg. Válóper, hercehurca, blabla. Ha egyszer simán kizárhatjuk őket az életünkből azzal, hogy nem vesszük fel a telefont többé, akkor valóban ez a jobbik megoldás, nem?

Randi, randi, randi.

Alfahím. Gyúrás, turmix, főiskola, magas beosztás. Imád, szeret. De jó nekem! „Édes, összeköltözünk? Mikor szülsz nekem egy kisfiút?”

„A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható!”

Bétahím. Kedves. Mindenkivel. Minden nővel. „Én most élni akarok, nem akarom lekötni magam!” Ki kérte? Isten ments! Ide ne kötözd magadat hozzám, mert mit kezdjek a rád ragadó 42 másik nővel?

Gammahím. „Engem senki sem szeret”. Nem? Én sem. Nem tudok mit kezdeni anyád szerepében.

Deltahím. Első randi vége: „Adj már kölcsön egy kétszázezret! Hamarosan visszaadom!” Persze, jövő héten háromkor. Kuka!

A Hím. Főiskola, kreativitás, értelem, intelligencia, szerelem. jaj, nincs okom menekülni. Elkezdtem félni. Jézusom, megérkezett a várva várt? Valami nem kóser, de én majd kitalálom, hogy mi. Úristen, ez a férfi engem elvisel. Mondtam én, hogy valami hibádzik!